Egy teljesen napló-ellenes napló szimptómái: nem az adott napon készített bejegyzések, aminek nincs különösebb következménye, mert a linearitás, a kronológia nem releváns fogalmak ebben a naplóban; naplóírás egy teljes napon keresztül, minek következtében az egyetlen aznapi bejegyzésre váró esemény maga a naplóírás; a reflexiók tárgya a távoli múlt, a lehetséges, de időben kijelölhetetlen jövő és valami állandó, soha meg nem szűnő jelenfolyam víziói; a jelenpillanat jegyzőkönyvszerű rögzítése; stb. Olyan napló, amely rendszertelenül rendszeres, amihez nem kapcsolódnak szokások, amelynek a vezetése nem egy ismétlődő rituálé szerint történik, aminek nincs helye a napirendben, és ha lenne napirend, tönkre tenné azt. Afféle jegyzettömb.
Ami a médiumából fakad: jól formált szöveg, amelyben csak ott és úgy látható a textus módosítása, a stilisztikai és helyesírási hibák javítása, a nyelvi és gondolati bizonytalanság, ahol azt a szerző látni hagyja. Ha ő úgy akarja, akkor egy-egy esemény, benyomás, emlék megragadása már elsőre a lehető legpontosabban sikerül. Egy folyamatosan felülírt szöveg, amelyben egyetlen föléírás sem található.
Elhatározásból és nem belső szükségszerűségből íródó napló, ami nem terhet vesz le a naplóíró válláról, hanem maga a teher. Egy napló, ami nem az emlékezetben tartás céljával rögzít, hanem az emlékezetet próbálja rögzíteni: kimerevíteni kívánt emlékképek sorozata. Inkább memoár tehát, annak minden csalárdságával. Egy előre eltervezett forgatókönyv szerint íródó napló (még akkor is el kell ezt mondani, ha a forgatókönyv – mint utóbb kiderült – nem volt megfelelően kidolgozva, amiből folyamatos, kényszerű improvizáció következik, az eltervezett munkamenet végleges elhagyása, stb.)
A Napló pihenésre egy olyan napló, amit a szerző soha nem magának ír, de a címzettjét folyton cserélgeti. Egy napló, amelynek gyakori témája és referenciapontja a levél – és ha ez így van, akkor a címzett mégis mindig ugyanaz. És most elutazok Pécsre...
