Tulajdonképpen ebben fedezhető fel az értelme ennek a naplónak: az imént, amikor elkezdtem szavakba foglalni a délelőtti gondolataimat és érzéseimet, alig jutottam el a második mondatig, és már ismertem a választ a hetedik kérdésére – és nem ez volt az első ilyen eset az elmúlt két és fél hétben. Tulajdonképpen a Napló pihenésre segít elmélkedni D.-ről.
Számomra az írás mindig is egyfajta mankót jelentett: segíti a gondolkodást, talán még azt is mondhatnám, hogy vezeti azt. Miközben írok, rendezettebbek, tisztábbak a kognitív pályáim. Fontos, hogy itt a gondolkodás folyamatáról van szó, hogy az írás ebben vesz részt, nem pedig rögzít valami őt megelőzőt: írás és gondolkodás egyszerre történnek.
Ennek a naplónak az esetében viszont akad egy furcsaság is: hogy végig írom – mert valami miatt azt képzelem, hogy végig kell írnom – a bekezdést, noha pontosan tudom, hogy felesleges, hiszen a felvetett kérdések nem kérdések többé. Vagyis ez a napló a gondolkodás zsákutcáit is ki akarja fosztani... Ugye Kedves Olvasó, rettenetesen furdalja az oldalad a kíváncsiság, hogy mi lehet a válasz a hetedik mondatban feltett kérdésre?!
