"There is no place I can go, there is no way I can hide.
Trent Reznor olyan dalszövegeket ír, mint jómagam tinédzser koromban. Mennyi ő most? Negyvenegykettőhárom?! Nem is ez a fontos. Az a meglepő, hogy mennyire visszhangoznak bennem ezek a gondolatok megint. Nem, a "meglepő" nem írja le ezt az érzést... Inkább a "kínos"...
A probléma az, hogy egy efféle napló vezetése már önmagában is nap mint nap arra kényszerít, hogy rá gondoljak. Ennyit az objektív megfigyelésről. Bár lehet, hogy a napló csak azért jut majd eszembe, mert rá gondoltam... Nagyon nehéz. Írni mindig annyi, mint hazugságokat kibocsátani. Szeretni is. Hazudni önmagunknak önmagunkról, becsapni és megcsalni magunkat. Vagy valami ilyesmi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése