Eltelt három nap, egyfolytában rá gondoltam, mégis képes voltam megállni, hogy felhívjam. Egy hős vagyok! Aszkéta! Nem. Sajnos csak esztéta. Úgy terveztem, hogy először azt írom: most még csak alig egy-két perccel múlt el éjfél, úgyhogy az imént elhagyott sorok tulajdonképpen csak az óra-idő szempontjából születtek vasárnap, aztán beismerem, hogy igazából még csak szombat 21:22 van.
Szóval szombat 21:22 van. Kedvem lenne megírni ezt a naplót előre. Erről beszéltem. Ráadásul nem mindig úgy gondolunk valakire, hogy gondolunk is róla valamit. Ha holnap egyszerűen csak hiányzik, mit írjak?! "Ma is rá gondoltam." Ennyi?! No persze, néhány sornyi elmélkedést a szerelmünkről mindig képes vagyok összehordani. A napló igazából nem arról szól, hogy "ezt és ezt tettem, gondoltam, éreztem ma", hanem, hogy "ezt írom most".
Tényleg jó lenne kibírni anélkül, hogy keresem. Kivárni, amíg én hiányzom neki. Hiányzom majd neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése