Talán az lenne a legjobb, ha megpróbálnám elhitetni D.-vel, hogy már nem vagyok teljesen bolond, el tudom viselni a jelenlétét és a távollétét egyaránt. Ez talán megnyugtatná. Ha azt hihetné, hogy ez a kapcsolat normálisan működhet és akár normális véget is érhet egyszer, lehet, hogy nem félne annyira.
Persze ahhoz, hogy ezt képes legyek elhitetni vele, magamnak is el kellene hinnem. Igaz hazugsággá kellene válnia. Elképzelhető, hogy tudnék folyamatosan hazudni neki, elválasztani egymástól a szavaimat és a gondolataimat. De egy Veszedelmes viszonyok vagy egy Csábító naplója fejezetnek nincs helye ebben a történetben...
Szóval önmagammal elhitetni, hogy ez is csak egy egyszerű kapcsolat... D. lehetne bárki más. A találkozásunknak nincs nagyobb jelentősége mint bármely más találkozásnak az életemben... Lehetetlen egy ekkora hazugságot bemagyarázni önmagamnak. Ez egy kisebb agymosással érne fel. Vannak egyáltalán kisebb agymosások? Mindegy. A lényeg, hogy kénytelen vagyok magam maradni. Ez a legtisztességesebb mindenkivel szemben. Még akkor is, ha ezzel esetleg végleg elijesztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése