vasárnap, október 28

Merénylet az idő ellen


Merénylet az idő ellen. Ez lenne ez a napló. A feladat: likvidálni az időt. Nem is tudom... Kitölteni és ezáltal eltüntetni. Kitölteni: ez nem a megfelelő szó. Ez az írás inkább olyan, mint vákuumot létrehozni az időben. Felszámolni az időt, mint tartalom (D.) nélküli üres helyet. Kiszippantani belőle a tartalomra váró üres helyet.

Végső soron minden napló merénylet az idő ellen, csak más értelemben. Olyan értelemben, mint ahogy minden írás az. Flusser mondja, hogy az írás teremti meg a történelmet olymódon, hogy a kollektív emlékezet által befogható időt – amely nem terjed tovább néhány emberöltőnél – mérhetetlenül kitágítja. Paradox a művelet, hiszen végsősoron megszünteti a múlt és a jelen közötti távolságot. Legalábbis látszólag. A napló a naplóíró történetét teremti meg ugyanígy. Így születik meg egy integer személyiség. Persze a végeredmény nem valóságos, hiszen ez a személy igazából csak a napló oldalain létezik. Az emlékezet kapacitásán túli emlékek nincsenek ott a mindennapokban tett kijelentésekben, mozdulatokban. A napló fellapozásával felidézhetjük azokat, de ettől még nem épülnek be a személyiségünkbe.
Ráadásul a napló – ez a többszörös transzformációval létrehozott emléktár – a legkevésbé sem nevezhető az emlékezetbe idézés pontos és megbízható eszközének. Egy illat vagy egy hang alighanem erre sokkal alkalmasabb. A naplóírásnak – legalábbis most így vélem – csak egyetlen célja és hozadéka lehet: verbalizáljuk, vagyis végiggondoljuk önmagunkat nap mint nap. Nap mint nap, vagyis újra és újra, nem pedig folyamatosan. Hogy mire jó ez? Tudatosítjuk a jelentéktelenségünket. Éppen azáltal alkalmas erre, aminek köszönhetően megakadályozza, hogy az emlékezetünk meghosszabbítása legyen: vagyis mert nem fenoméneket rögzít, hanem interpretációkat. Persze van még valami, amire jó lehet: vákuumot létrehozni az időben...

Nincsenek megjegyzések:

 
Clicky Web Analytics