Persze nem vagyok eltiltva attól, hogy keressem őt. Tulajdonképpen akár most is küldhetnék neki SMS-t. De hát nem arról kellene szólnia ennek a három hétnek, hogy nem üzengetünk egymásnak minden pillanatban, ha eszünkbe jut a másik?!
De igen, csakhogy az emberek éppen akkor szoktak telefont ragadni, ha eszükbe jut a másik. Ha szükségük van rá, szükségük van a segítségére. Most nem egyszerűen emberként viselkedek, hanem valami kibaszott mártírként. D. szereti ezt a szerepet. Én nem annyira.
vasárnap, október 21
Életidegen célfeladat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése