péntek, október 19

Könyvtárangyal a buszon


Anélkül, hogy kutatnék utánuk, folyton olyan szövegek kerülnek a kezembe, amelyek éppen azokat a kérdéseket tárgyalják, amik az adott pillanatban a leginkább foglalkoztatnak. Képtelen vagyok hozzászokni. Mindenesetre biztos, hogy a dolog nem véletlen. Persze egy-egy könyv, tanulmány vagy esszé rengeteg apró elemből áll össze, amelyek kiragadhatók a kontextusból és magyarázhatók úgy, mintha valamiféle "könyvtárangyal" ténykedésének lennének a bizonyítékai. A mai napon – azt hiszem – mégsem ez történt. Miközben hazafelé utaztam Pécsről, hogy megkezdjem a D. által rám mért háromhetes pihenést – vagyis három nélküle eltöltött hetet –, egy novellában a következő, rövidke párbeszédre bukkantam:
– Ki fogod bírni.
– Igen – mondtam. – Ki fogom bírni. Ez a szörnyű az egészben.
Tényleg ez az, ami a leginkább aggaszt. Ha ez a kapcsolat elbír három magányos hetet, akkor nem vagyok biztos abban, hogy érdemes folytatni. Ha három hétig képes vagyok elviselni D. hiányát, akkor nyilván el tudom viselni három hónapig, évig stb. Sőt: egyre inkább képes leszek rá. De ha elviselhető, akkor valószínűleg nincs is D.-re olyan nagy szükségem, nem kötődöm hozzá olyan erősen. A racionalizáció csak e kapcsolat feleslegességére mutathat rá. Bár talán pontosabb, ha úgy fogalmazok: a helyettesíthetőségére.

Nincsenek megjegyzések:

 
Clicky Web Analytics